Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 J. D. Salinger: Zabhegyező

A Zabhegyezőt háromféleképpen lehet olvasni. Lehet túl korán ("ja, és képzeld, felvisz magához egy kurvát, tiszta komoly!"), túl későn ("hát elolvastam, és úgy érdekes is volt, meg minden, de azért nagyobb a füstje, mint a lángja, ha érted, mire gondolok"), vagy nagyon szerencsés esetben pont jókor. Valószínűleg azok, akik az első két csoportba tartoznak, soha többé nem gondolnak majd rá. Én a szerencsések közé tartozom. Tizenöt vagy talán tizenhat éves lehettem, az biztos, hogy a középiskola meglehetősen nyomorúságos éveit nyögtem. Böngésztem otthon a könyvespolcot - ritkán teszek ilyet, valahogy azok a könyvek, amiket a szüleim összevásároltak, többnyire nem érdekelnek -, és észleltem, hogy ez az a híres könyv, amit illik ismerni. Hogy leemeltem a polcról, és kinyitottam az első oldalon, nagyjából ötven oldalon át olvastam, amíg Holden fel nem ül a New York-ba tartó vonatra, kizárólag a sznobizmusomnak köszönhető. De csak addig, onnantól kezdve ugyanis már képtelen lettem volna abbahagyni. Megtörtént a baleset, Holden Caulfield kamaszéveim legmeghatározóbb barátja lett. Újra és újra elolvastam, néha csak egy-egy oldalt, néha az egészet. Volt, hogy havonta, volt, hogy két-három alkalommal egy évben. A példányom 1968-as kiadás, a lapjai sárgák, és csaknem törékenyek, és ha a gerincére állítva elengeded, a 151. oldalon fog kinyílni, amikor "Végül letelepedtem egy padra, ahol nem volt olyan tök sötét." Mert ez volt a kedvenc részem. Ez a jelenet, ez a hang - a zseniális fordítás! -, és persze a könyv egésze rátelepedett az életemre.
Hogy utána mi történt? Elmúlt. Nem merült éppen feledésbe, inkább csak bevonta némi nosztalgikus köd, idealizált emlékképek maradtak belőle a nyomorúságos évek elmúltával. Néha eszembe jutott, hogy talán el kellene újra olvasnom, de mindannyiszor gyáván megfutamodtam, mielőtt tényleg elkezdtem volna. Mert mi van, hogyha már nem jelenti ugyanazt, ha már nem is olyan fontos? Mondhatjuk hát, hogy ezúttal csaknem olyan véletlen volt az újabb találkozásunk, mint sok évvel ezelőtt az első. Annyi történt mindössze, hogy eszembe jutott egy részlet, egészen az elején van, erre emlékeztem, de nem találtam meg azonnal. Elkezdtem hát olvasni, és mire megtaláltam a részt, azt, amikor Holden megemlíti, hogy szerinte azok a jó könyvek, amelyeknek a végén azt akarod, hogy az író a legjobb haverod lenne, akit bármikor felhívhatsz, már nem tudtam abbahagyni. (Salingert valahogy mégse akarnám felhívni. Holdent inkább, de őt is csak azért, hogy megtudjam, jól van-e.) 
Holden története ugyanis elmegyógyintézetben indul. Nem nagy titok ez, hiszen már az első oldalon elárulja, hogy a "lerobbanása" után került ide, és ezt fogja most elmesélni, közvetlenül csak neked. Elmeséli, hogy éppen kicsapták, és karácsony után már nem fog visszatérni az iskolába. Ez a negyedik intézmény sorozatban, ahol így járt. Összeverekszik a szobatársával, és végül három nappal a szünet kiadása előtt lelép, egy éjszakai vonattal hazaszökik New York-ba, rossz bárokban iszik, és rossz hotelokban alszik. Három napon át próbál felkutatni olyan embereket a múltjából, akik megérthetik őt, akikre rá tudna hangolódni, és akik rá tudnának hangolódni, és nem talál ilyet. Aztán hazamegy és onnan később a diliházba.
Nem valami komoly cselekmény, ezzel tisztában vagyok. De nem is az a fontos, hogy mi történik, hanem az, hogy Holden az ég világon mindent megél, intenzíven, átütően, és mindentől kiborul. Azzal szembesül minden egyes pillanatban, hogy ő nem olyan, mint más emberek, mindenki más képmutató, törtető, álságos és hiteltelen. Holden a világ legnagyobb hazudozója, állandóan történeteket talál ki (Ha újságért megyek, és megkérdeznek: "hova mész?", fix, hogy azt mondom: "az operába". Fantasztikus.) mégis ő az őszinteség és a naivitás hangja. Arról álmodik, hogy egyszer lesz valaki, aki majd megérti. Vagy hogy egyszer majd egy olyan helyen fog élni, ahol nem kell megjátszania magát. Álmodozik, emlékezik, és közben bejárja New York-ot.
Imádom, mikor egyik éjjel az izgatja a fantáziáját, hogy a Central Parkból hová mennek a kacsák, mikor befagy a tó. Jön-e vajon valaki, hogy összegyűjtse őket. Senki nem tudja megmondani neki, ő pedig ettől (is) teljesen kiborul. Mert vannak olyan pillanatok, amikor valami - valami igazán lényegtelen dolog - akkora jelentőséggel bír a szemedben, hogy csaknem belepusztulsz, ha nem tudsz a végére járni. Gondolataidban már a világ megváltása múlna rajta, mégsem képes senki sem komolyan venni a kacsákat.
Újraolvasni a Zabhegyezőt hihetetlen szellemi kaland volt. Ismerős terepen mozogtam, tudtam, mikor mi következik, még ha nem is emlékeztem pontosan minden apró mozzanatra. Tényleg teljesen mást nyújtott, mint sok évvel ezelőtt, de nem rombolt le semmit: mélységet, egy új dimenziót adott csak neki. Belátom, persze, ha most olvasom először, bizony késő lett volna már. Más volt, mint amire emlékeztem, és más volt ahhoz képest is, amire az első oldalak után emlékezni kezdtem. Kicsit csalódtam, de csak egészen kicsit, és nagyon csodálkoztam. Mert a Zabhegyező még most is képes megrágni és kiköpni. Jó néhány olyan résszel találkoztam, amit sokkal jobban értettem most, mint akkor (holott tizenhat évesen őrülten tiltakoztam az ellen, hogy a "felnőttek" esetleg jobban értik a kamaszokat, mint ők saját magukat), és volt, ami akkor, dacára annak, hogy nem kevésszer olvastam, egyszer sem tűnt fel. Sokkal mélyebben érintett meg Phoebe jelenléte, Mr. Antolini, a némiképp különös egyszervolt angoltanár, Sally Hayes, Jane Gallagher, de még Maurice, a liftes fiú is. Mostanra azt is látom, hogy Holden sok szempontból nem különb azoknál a kortársainál, akiket megvet (bár régen meggyőződésem volt, hogy tökéletes): ugyanúgy nem foglalkozik a világ rajta kívül eső részével, mint azok, csak azt képtelen megemészteni, hogy másoknak viszont ő lesz másvalaki. Ami engem illet, mindenféle dolgokat gondolok arról, hogy mi történhetett. De ez nem számít, mert egyáltalán nem fontos, hogy mi történt. Az a fontos, hogy Holden átélt dolgokat, csalódott emberekben, jót akart, és a jó szándékkal kikövezett út a pokolra vezetett.
A kedvenc új felfedezésem viszont az utolsó előtti fejezet legutolsó mondata. Hiszen a regény úgy kezdődik, hogy egyszerűen egyes szám második személyben megszólít Holden, és beszél hozzád. Mindig azt hittem, hogy egyszerűen ülünk egy füstös bárban, és mesél. Soha fel sem merült bennem, hogy nem hozzám beszél. De ez a bizonyos mondat úgy hangzik, hogy "Istenem, bár ott lettél volna!" (Igaz, a magyar fordításból hiányzik az Istenem, de az eredeti szövegben bizony ott van.) És tudom, hogy az "Istenem!" lehet egyszerű felkiáltás is, de számomra nem az. Az én olvasatomban ez egy megszólítás, a kétszáz oldalon át tartó fohász címzettjének megnevezése. Te voltál az, akihez beszéltem. Te voltál az, akinek mindent megvallottam, és most, hogy végeztem, megpróbálok új életet kezdeni. Ez az egyetlen aprócska mondat, ami eddig mindannyiszor elkerülte a figyelmemet, ezzel a zárójelenettel (Holden ül a szakadó esőben, bőrig ázik, de nem foglalkozik vele, mert elöntötte a szeretet, ahogy a kishúgát nézi körbe-körbe lovagolni a körhintán) egészen már megvilágításba helyezett mindent.
Régen azt gondoltam, hogy a Zabhegyező nincs lezárva, hogy majd, ha Holden valaha ki is szabadul a diliházból, ott folytatja, ahol abbahagyta. Most úgy vélem látni, hogy igenis minden más lesz, mert valami történt. Holden nem "ha" kerül ki a diliházból, hanem "amikor", és igenis van a számára remény.
Most így sikerült látnom. Majd néhány év múlva újra jelentkezem ugyanebben a témában.
 Forrás: poggipolc.freeblog.hu

 

 

 

10 ok, amiért az Internet nem helyettesítheti a könyvtárat:

Nemrégiben több olyan véleményt lehet hallani, olvasni, hogy a könyvtár el fog tűnni, mert az Internet terjedésével feleslegessé válik. Az Internetes keresők segítségével bármilyen információhoz hozzá lehet jutni, amit eddig a könyvekben kerestünk. Egyes felmérések szerint a gyerekek lényegesen több időt töltenek a számítógép előtt, mint olvasással. Ezt a negatív tendenciát elősegíti az is, hogy egyre több általános és középiskola rendelkezik Internetkapcsolattal. Sokan azt mondják, veszélyben a könyvtár, veszélyben a kultúra. Mark Y. Herring tíz általánosan elfogadott okot sorol fel, amiért az Internet soha nem pótolhatja a könyvtárat, nem léphet annak a helyére

1. Nem található meg minden az Interneten. A világháló több mint 1 milliárdnyi weblapot tartalmaz, ezeken azonban nagyon kevés a lényeges anyag. A folyóiratoknak csak nagyjából 8%-a érhető el Interneten ingyenesen, míg a könyvek aránya ennél is kisebb. A fontosabb tudományos folyóiratok olvasásáért pedig fizetni kell, és bizony nem is keveset.
2. A tű a szénakazalban elmélet. Az Internet ma egy hatalmas katalogizálatlan könyvtárhoz hasonlít, amit teljes egészében soha nem tudunk áttekinteni. Több tucat keresőprogram létezik ugyan, amelyek azt ígérik, hogy mindent megtalálnak a weben, de mégsem találnak semmit. Az Internetnek csak kis szeletét indexelik, és azt sem frissítik naponta. Herring példájával ez olyan, mintha egy könyvtáros azt mondaná az olvasónak: ?Itt van 10 cikk a bennszülöttekről. Van ugyan még 40 cikkünk, de azt most még nem tudjuk odaadni. Ha sürgős, akkor talán próbálja meg egy másik könyvtárban.? Az Interneten állandóan ez történik, csak ez senkit sem zavar.
3. A weben nincs minőség-ellenőrzés. A fontos tudományos, orvosi és történelmi információk mellett az Internet temérdek hulladékot tartalmaz. Bárki, bármit feltehet, ami nem oda való a pornográfiától a szélsőséges politikáig. Nem ellenőrzi a weboldalakat senki, valószínűleg soha nem is fogja. Az Internetet gyakran a hiúság irányítja, ellentétben a könyvtárral, ahol a ?hiúságból származó? publikációk igen ritkák.
4. Amit nem tudsz, az bánt igazán. Az információs-technika nagy vívmánya a folyóiratok digitalizálása és az elektronikus folyóiratok megjelenése volt. Ezek a ?teljes szövegű? webhelyek azonban korántsem teljesek, pl. hiányoznak a lábjegyzetek, sokszor a táblázatok, grafikonok és képletek is. Ráadásul a címek egy digitalizált csomagban gyakran cserélődnek minden figyelmeztetés nélkül. Ezért a digitalizált folyóiratok használatához megfontoltság, tervezés és előrelátás szükséges.                                             5. Problémák a könyvekkel. Az oktatásban egy könyvet valamennyi oktatási intézmény könyvtárában el lehet helyezni tetszőleges példányszámban. A weben nem, mert az elektronikus könyveket szállító kiadók könyvtáranként csak egy példányt engedélyeznek. 1970 óta 50 ezer tudományos tankönyvet publikálnak évente, ebből az Interneten csak néhány ezer található meg. Az 1925 előtt publikált könyvekből a weben csak kb. 20 ezer cím van meg, pedig ezekre már nem vonatkoznak a szerzői jogi megkötések.
6. Az e-könyvek olvasókészülékeinek használata gyakran fejfájást okoz, megerőlteti a szemet. Kevesen szeretnek képernyőről olvasni, a használók nagy része a két oldalnál hosszabb dokumentumokat kinyomtatja.
7. Az Internet ellenére minden egyetemnek van könyvtára. Kaliforniában néhány éve megnyitottak egy új egyetemet könyvtárépület nélkül. Az utóbbi két évben tízezrével kellett könyvet vásárolniuk, mert az Interneten nem találták meg a hallgatók a szükséges olvasmányokat. Herring másik példája a mérnöki tudományok legfontosabb egyeteme a California Polytechnic State University, ahol egy teljesen elektronikus virtuális könyvtárat terveztek, de végül mégis hagyományos könyvtárat nyitottak meg erős elektronikus összetevőkkel. Tehát teljesen virtuális könyvtár nem létezik, és a mi életünkben valószínűleg nem is fog.                                                                                                                       8. A teljes digitalizálás hihetetlenül drága lenne. Ha teljesen virtuális könyvtárban, teljesen digitalizált könyvtárban gondolkodnánk, akkor hamarosan a tönk szélére kerülne az állam. Ennek oka egyrészt a copyright költségek, amik már önmagukban több tízmillió dollárt tennének ki. Másrészt a digitalizálási költségek is igen magasak. Ha abból indulunk ki, hogy a legnagyobb szervezet a Questia Media 125 millió dollárért digitalizálta 50 ezer kötetes teljes könyvállományát, akkor egy közepes egyetemi könyvtár 400 ezres állományának digitalizálási költségei elérnék az egymilliárd dollárt! És ennyiért csak egyetlen egyetem virtuális könyvtárát lehetnek berendezni! A másik kérdés, hogy mi történne az egyedi, ritka, értékes primer forrásokkal digitalizálás után? Kidobnánk őket? Ha pedig szünetelne az áramszolgáltatás, akkor senki nem tudna olvasni semmit.
9. Egy kilométer hosszú, egy centiméter mély. Kevés olyan dolog található az Interneten, ami 15 évnél régebbi. Az elektronikus folyóiratoknál az új évfolyam hozzáférésekor a régi eltűnik. A régebbi anyagokhoz való hozzáférés nagyon költséges. A diákoknak pedig azokra az anyagokra is szükségük lehet, amelyeket nem az utóbbi 10-15 évben készítettek.
10. Az Internet mindenhol jelen van, de a könyvek hordozhatók. Egy friss felmérés szerint a válaszadók 80%-a szívesebben vásárol papíralapú könyvet az Interneten, mint olvassa azt a weben. Csaknem ezer éve van a vérünkben a nyomtatott dokumentumok olvasása, és ez nemigen fog megváltozni a következő 75 évben. A szokások persze változhatnak, és nem biztos, hogy hátrányos. Viszont ma az emberek nagy része szívesebben heveredik le az ágyra egy jó könyvvel a kezében, mint egy laptoppal.

Az Internet hatalma tehát felbecsülhetetlen, de egy szolgáltatásaiban kiépített könyvtárhoz képes szánalmasan szegény. A könyvtárak jelképezik mai kulturális értékeinket. Ha elavultnak nyilvánítjuk őket, azzal saját kultúránk halálos ítéletét írjuk alá. Az Internet csodálatos, de azt állítani, hogy feleslegessé teszi a könyvtárakat, éppolyan butaság, mintha azt mondanánk, hogy a cipők szükségtelenné teszik a lábat.

 

 

A jövő könyvtára:

Ma még lehetetlen pontosan megmondani, hogy milyen lesz a jövő könyvtára. Talán csak annyiban fog különbözni a maitól, hogy több lesz benne a számítógép. Az azonban bizonyos, hogy létezni fog, és elektronikus állománya mellett őrizni fogja a papíralapú dokumentumokat is.

2000 tavaszán Amerikában végeztek egy telefonos felmérést, amelyből kiderült, hogy az emberek nagyobb része gondolja azt, hogy a könyvtár megmarad, csak szolgáltatásaiban változik meg, minthogy teljesen meg fog szűnni. A többség szerint az Internet kiegészíti a könyvtárat, és sikeresen fognak egymás mellett élni, úgy, mint a mozi és a házimozi. A megkérdezettek 59%-ának van Internetet-hozzáférése, de ténylegesen csak 53% használja. A rendszeres könyvtárlátogatók aránya 66%. Mindkettőt a megkérdezettek 40%-a használja. Az Internet-használók 75%-a jár rendszeresen könyvtárba, míg a könyvtárba járóknak 60%-a szokta használni a világhálót is. Az Interneteseknek csak 2,5%-a feltételezte, hogy a jövőben felhagy a könyvtárhasználattal. A világhálót a legtöbben munkakeresésre, magazinolvasásra, személyes projectekről szóló információk gyűjtésére használják. A könyvtárat azért szeretik jobban, mert könnyebb használni, olcsóbb, dokumentumai papíralapúak, így könnyebb őket olvasni, pontosabb információkat kaphatnak és a könyvtárosok segítőkészek. Többen azt is kiemelték, hogy a könyvtár jobban védi a magánszférát, mint az Internet. A világháló azonban 10 dologban jobb minősítést kapott a könyvtárnál: könnyebb hozzájutni az információkhoz, könnyebb elérni, gyorsabb, nagyobb a választék, könnyebb benne keresni, naprakészek az információk, ezek alapján azonnal lehet cselekedni, szórakoztatóbb, jobban lehet böngészni, ha nem tudjuk pontosan, hogy mit keresünk, és nem zavarnak mások.

Felgyorsult világunkban az embereknek egyre több információra van szükségük, egyre rövidebb idő alatt. Ebben az Internet kétségkívül segítséget nyújthat, ha megfelelően ki tudjuk használni a lehetőségeit. A világhálón lévő információkat azonban nem könnyű megtalálni. A keresőrendszerek használata nem mindig egyértelmű, a keresési stratégiákat azonban el lehet sajátítani. A könyvtáros lesz az, akire ez az új feladat hárul. Amellett, hogy azonosítja, tolmácsolja és elemzi az információkat, neki kell megtanítania az olvasókat arra, hogyan használják az új információforrásokat. Ezáltal a könyvtárosok információs szakemberekké alakulnak át, ún. villanykönyvtárosokká. Már nem elég, ha saját könyvtáraiknak állományát ismerik, a nyomtatott tájékoztató anyagokban és a keresésben jártasak, hanem tudniuk kell kezelni az integrált rendszereket, számítógépes katalógusokat, az online adatbázisokat, a CD-ROM-okat, az Interneten elérhető forrásokat és az elektronikus könyvtárakat. Mindez igen nagy felkészültséget és talpraesettséget követel a jövő információs szakembereitől.

2001-ben egy holland cég a Biblioservice Gelderland felmérést végzett Magyarországon, amely azt mutatta ki, hogy az emberek még mindig főleg azért járnak könyvtárba, hogy tanuljanak, szórakozzanak, kielégítsék személyes érdeklődéseiket, foglalkozzanak hobbijaikkal. Nem azért, mert ?kell?, hanem azért, mert ?jó?. A könyvtár tehát ma is tér a tanuláshoz, összejövetelhez, olvasáshoz, és az marad a jövőben is. Fontos azonban, hogy lépést tartson a technológia fejlődésével, hogy automatizált könyvtárrá alakuljon, és elektronikus információkat is szolgáltasson. Ezért semmiképpen sem a technika fejlődése fenyegeti, hanem a romló anyagi helyzet és az elégtelen támogatás. Ezért, ahogy Goding írja, ha nem változik a helyzet, akkor ?nem az elefánt tapossa el, hanem az egér rágja meg belülről?.

Könyvtári Figyelő, 2001/4. 699-702

________________________________________________________________

 

Miért éppen ezt az 50 művet kölcsönöztük a legtöbben  2008-ban?

 

Egy népszerűségi lista titkai

 

            Ha szemünkkel átfutjuk az 50 legolvasottabb műből (az Ifjúsági részlegben, a Kiválasztó térben és az Infotékában található dokumentumokból) álló közös listát, azonnal feltűnik, milyen sokszor ismétlődnek benne ugyanazok a szerzők. Valójában 21 szerző írta az 50 legtöbbször kikölcsönzött művet, akik közül 6-an magyarok, a külföldiek kevés kivétellel angolszász szerzők. Ezek a számok azt mutatják, hogy olvasóinknak vannak „kedvenc” szerzői, akiktől minél több könyvet szeretnének olvasni. A legtöbbet olvasott könyvek egyötöde (10 könyv) Geronimo Stilton alkotása. A 2., 6., 8. leggyakrabban kölcsönzött könyvet is ő írta. Ezek mind szórakoztató, vidám könyvek, amelyek Ifjúsági részlegünkben találhatók. Gyerekek és felnőttek számára egyaránt üdítő olvasmány lehet egy-egy Geronimo Stilton-könyv. Szeretjük tehát a humoros könyvek íróit, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a gyerekek feltehetően többet olvasnak, mint a felnőttek. Az 50 legtöbbet kölcsönzött műből álló lista több mint kétharmada ifjúsági irodalom. A gyerekek olvasmányai között azonban nem találunk egyetlen magyar szerzőt sem. A népszerű hazai íróktól a felnőttek olvasnak szívesen.

            A második legolvasottabb Walt Disney (összesen hétszer fordul elő a listában), ez azonban már nem magát a szerzőt, hanem egy céget jelöl. A Harry Potter-sorozat szerzője, J. K. Rowling még mindig a harmadik leggyakrabban olvasott szerző. 2008-ban híres sorozatának 7. (egyben befejező) kötetét vitték haza valamennyi könyvünk közül a legtöbben, összesen 113-an. Aki már olvasta az előző köteteket, az már alig várta, hogy a hetediket is kézbe vehesse. 

Ez azt is jelzi, hogy a sorozatokat nemcsak a képernyőn, hanem könyv formájában is kedvelik olvasóink. Könyvtárunk sikeres rendezvénnyel járult hozzá e kötet népszerűségéhez. Az ifjúsági részlegben az előző hat kötetből vetélkedtek a Harry Potter-rajongók, vidám, jelmezes felvonuláson szórakozhattak, majd egy érdekes előadást hallgattak meg a kötetek jelképrendszeréről. Ezt a kötetet már éjfélkor, megjelenésének időpontjában kölcsönöztük is olvasóinknak... E könyvnél a minden más művet felülmúló médiakampány – amihez intézményünk is hozzájárult - megtette hatását. Nem csoda, hogy a „Harry Potter és a halál ereklyéi” című kötet ennyire népszerű volt 2008-ban.

            A magyarok közül Moldova György két művével is bekerült a legolvasottabbak közé: Az utolsó töltény című önéletrajzi köteteit 99 olvasónk kölcsönözte. Ez a harmadik legolvasottabb mű a listán. Kádár Jánosról írt könyvét 60-an olvasták. Moldova azért ennyire népszerű, mert a közelmúlt eseményeit sokan szeretnénk „tisztán látni”, azonban nem mindegy, kinek a tollából olvasunk múltunkról. A középkorosztályok és a nyugdíjasok számára Moldova György a kedvelt írók között maradt, mert ezek az emberek még emlékeznek arra, hogy mi mindenről írt tényfeltáró riportokat Moldova azokban az időkben, amikor csak a szocialista kultúrpolitika által megengedett és megtűrt írásokat olvashattuk. A szamizdat-irodalom csak az olvasók szűk köréhez juthatott el, így maradt Moldova, akinek sok példányban jelenhettek meg könyvei, s azok kedveltek voltak. Az is fontos szempont, mennyire könnyű vagy nehéz olvasni egy könyvet. Moldova műveit könnyebb olvasni, mint a politológusok elemzéseit, legyenek azok akármilyen alaposak. Ez a harmadik hely ugyanakkor „csalóka”, mivel Az utolsó töltény esetében nem egyetlen könyv, hanem egy (2008-ban 9 részből álló) sorozat olvasottságáról beszélhetünk. A Kádár Jánosról írt könyv népszerűsége viszont egyértelműen jelzi, kitől fogadnak el leginkább véleményt a közelmúltról a mi olvasóink. Vajon így van ez más könyvtárakban, más településeken is?

            Negyedik helyezett lett Joachim Massanek: Leó, a cselkirály című sorozatának első kötete, amely ifjúsági részlegünkben található. Feltűnt azonban, hogy Massanek sorozatának többi kötete nem szerepel a listán. Vajon azok kevésbé tetszettek a fiataloknak? Ez a könyv a futballról szól, a csapatszellemről, közös sikerekről és kudarcokról. Igazi „grundregény”, A Pál utcai fiúk 21. századi változata, amelynek nyelvezete is a mai tinédzserek szóhasználatát követi. A cselekmény gyorsan pereg, az író igyekezett minél kevesebb leírást elhelyezni a könyvben. A regény elolvasása után a sok konfliktus ellenére sem érzünk katarzist, míg a nagy előd, Molnár Ferenc regényében „megkönnyeztük” Nemecsek történetét. Elképzelhető, hogy a további kötetekben a szerző már nem tudott új élményeket nyújtani olvasóinak, azaz a sorozat köteteit tartalmilag alig lehet elkülöníteni egymástól. Talán ez lehet az oka, hogy mindössze egyszer szerepel toplistánkon a könyv, noha a focit sokan szeretjük.

            Jane Austen műve, a Büszkeség és balítélet ötödik lett, de a 48. helyen is előfordul. A könyvet A Nagy Könyv elnevezésű játékban a televízióban is népszerűsítették, és – láss csodát – akkor is szerepelt a Top 50-ben. http://nagykonyv.lap.hu/#b15983186

            A mi olvasóink körében azért lehet ennyire népszerű, mert a romantikus regényeket kedvelő nőolvasók ezt a művet szeretik legjobban. Volt, aki többször is hazavitte, annyira tetszett neki. Lélektani bravúr ez a könyv, ráadásul olvasása közben kitárulnak előttünk a 19. századi angliai udvarházak titkai is. Aktuális mű, mert arra tanít, hogy ne külső, felületes benyomásaink alapján ítéljük meg embertársainkat. Családi könyves vetélkedőnkön is számot adhattak a regény ismeretéről olvasóink. A romantika népszerűségét mutatják a felnőtt olvasóknál például Rosamunde Pilcher vagy Beatrice Small könyvei. A gyerekek is szívesen olvasnak saját korosztályuk lelki problémáiról, amit például a három Meg Cabot-mű jelez. A szerelem vagy a példaképek, a jövő sokat foglalkoztatják a tinédzsereket („Egy igazi amerikai lány”). A Duna Televízió „Magyar történelmi arcképcsarnok” sorozata (1-19. rész) a 36. helyen üdítő kivétel mind műfaját, mind témáját tekintve.

            Figyelemre méltó, hogy a „Harry Potter és a bölcsek köve” című sorozatnyitó kötet a Méliusz Központ olvasottsági toplistáján és az országos „A Nagy Könyv” című játék toplistáján egyaránt a kilencedik helyen áll, pedig három év telt el az országos lista összeállítása óta. http://nagykonyv.lap.hu/#b15983186  A másik egybeesés a tizedik helyen álló Coelho-regény, „Az

alkimista” és Antoine de Saint-Exupéry: „A kis herceg” című regényei közötti hasonlóság, mivel mindkét mű szimbolikus formában beszél az élet értelméről. Lehet, hogy Coelho-nak ebből a regényéből később „örökzöld ifjúsági könyv” lesz? Ma még nem tudhatjuk ezt, de az egyik általános iskolai olvasókönyvben már szerepel „kedvcsinálónak” egyik részlete. Az író regényei az utóbbi években sorra jelennek meg a hazai könyvpiacon. A legtöbb könyvajánlásban úgy szokták emlegetni műveit, hogy „Az alkimista írójának legújabb munkája ...”, szóval úgy tűnik, ezt a könyvét tartják a legismertebbnek. Olvasóinkat az is befolyásolja könyveinek kiválasztásában, mennyire sikeres egy könyv, mennyit reklámozzák, vagy alkotója nyert-e vele valamilyen rangos irodalmi díjat. Ugyanígy hat ránk, ha DVD-t vagy videofilmet választunk. A környezetünkben élő személyek véleménye is meghatározó, de most ettől eltekintek.

            Olvasmányválasztásunkat tehát a nyomtatott és az elektronikus média erősen befolyásolja. Csernus Imre: „A nő” című regénye – amelynek puritán, ám sokat mondó, könnyen megjegyezhető címválasztása is telitalálat – és Havas Henriktől a „Méhkirálynő” így kerülhetett a listába. A sokat reklámozott  könyvek közé tartozik Müller Péter: „Szeretetkönyv”-e is. Ez utóbbi mű olvasottsága arra is utal, hogy bizonyos értékek – mint például a szeretet – mindig fontosak maradnak számunkra. 2008-ban az író járt Debrecenben: sokan személyesen is találkozhattak vele.

A kalandvágy is gyakori emberi igény: nem véletlen, hogy Ken Follett „A katedrális”-a évek óta a legnépszerűbb könyvek között szerepel a könyvesboltokban, könyvtárakban, de népszerűsítették A Nagy Könyv játékban is. A fantasy mint műfaj is hasonló népszerűségnek örvend. A Méliusz Központ olvasói közül Elisabetta Gnone: „Fairy oak” című ifjúsági regényét választották legtöbben

a fantasy irodalomból. Ez a legújabb könyveink egyike. Olvasóink tehát fogékonyak az újdonságokra is.

            A legnépszerűbb könyvek olvasóink érdeklődésének, lelkiállapotának, értékrendszerének hű tükrét mutatták 2008-ban. Előfordulhat, hogy az Önök által olvasott könyvek esetleg hiányoznak erről a jegyzékről. Most a statisztika által kimutatott, legtöbbet kölcsönzött könyveket és az Infotékából legtöbbször hazavitt dokumentumokat kívántuk megmutatni Önöknek, hogy mindenki bepillanthasson ebbe a tükörbe.

Ezen statisztikát átböngészve kedvet kaptam arra, hogy elkészítsem a mi könyvtárunk legkeresettebb könyvek listáját, melyet hamarosan itt találhatnak meg az érdeklődők...

________________________________________________________________


 

Kép A Times összegyűjtötte Nagy Britannia legtöbbször ellopott könyveinek listáját. Az első helyezést a London A-Z útikönyv érte el. Az emberek nemcsak azért lopják el inkább az ilyen könyveket, mert szükségük lehet egy hasznos és naprakész várostérképre, hanem mert egy ilyen "személytelen" kiadvány elcsenése nem okoz akkora lelkifurdalást, mint egy regényé például. A tízes listán sok kézikönyv, szótár, és térkép szerepel, az egyik legbizarrabb ellopott kiadvány pedig a Times Világatlasza: a száz fontba kerülő hatalmas albumot igencsak nagy kabátba kellett rejtenie a tolvajnak. Az Egyesült Királyságban évente mintegy 100 millió könyvet lopnak el, amelyek becsült értéke 750 millió angol font.
A lopott könyvekkel való kereskedés is igencsak elterjedt Angliában, 2004-ben letartóztatták az egyik legnagyobb könyvlopó banda vezetőjét, aki leginkább Lonely Planetek lopására szakosodott, évente mintegy 35 ezer könyvet lopatott el. Egy másik férfit pedig tavaly ítéltek el 26 hónapra, miután kiderült, hogy 50 ezer font értékben árult lopott könyveket az eBayen.
A kedvelt lopott könyvek között előkelő helyen állnak még a krimik, Martina Cole, sikeres krimiszerző könyvei nemcsak a börtönökben tartoznak a lekedveltebb olvasmányok közé, hanem előszeretettel lopják is őket, amivel a szerző teljesen elégedett: "Szerintem ez nagyszerű, az emberek annyira akarják a könyveimet, hogy akár el is lopják őket, ez számomra megtiszteltetés."
Az irodalmi tolvajok természetesen rengetegfélek lehetnek, a Derbyshir-i  Bakewell könyvesboltba például minden héten betér egy idős hölgy és ellop egy Terry Pratchett-könyvet, otthonában több mint hatvan lopott Pretchett-könyvet találtak a rendőrök. - Pratchett egyébként a legnépszerűbb szerző a könyvtolvajok között Angliában. Az  eddigi egyik legérthetetlenebb angol könyvlopás Arnold Schwarzenegger A modern testépítés új enciklopédiája című opusza volt, amit annyiszor loptak el a liverpooli központi könyvtárból, hogy a könyvtárosok egy idő után feladták és nem pótolták többé.

Az angol könyvesboltokból legtöbbett ellopott tíz könyv

1. London A-Z (London utcáinak Atlasza)
2. Ordnance Survey-térképek
3. Terry Pratchett regényei
4. Harry Potter-könyvek
5. Lonely Planet-könyvek
6. A Gyűrűk ura-trilógia
7. Martina Cole regényei
8. Jacqueline Wilson regényei
9. The Oxford English Dictionary
10. Highway Code (az angol KRESZ)

Arról sajnos nem szól a hír,hogy Magyarországon mi a helyzet...

Valaki a minap azt mondta,hogy örülne ha nálunk is az emberek könyveket lopnának. :)

A Guiness Rekordok Könyve tartja a "Könyvtárakból legtöbbször ellopott könyv" világrekordját

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.